Jossz e's eltu"nszJössz és eltűnszJossz e's eltu"nsz
Jössz és eltűnsz; Forgó füstfelhővel érkezel. Réveteg, kőarcoddal felém nézel s megpihensz szelíden vágyamon.
Én is nézlek. Szívem szőtte rongyos palástot, lenge, csipkés áhítatot fon durva homoktestemből a szél.
S igaz, fáradt vagyok. Nem bírom súlyod, szétesem. Összeszedni nem tudsz, mérgezem az eget, a földet, a tündértáncú szelet
s görcsös sóvárgás, ó végtelen! röpke-rezge félelem fog át, ha meglátom az éjarcú férfi haját s virágszínű könnyként szívom be illa
--
Previous Page12Next Page